Általában
Általában lábon ér a hajnal,
Általában állva bámulom meg azt,
Hogy újra fenn a nap.
Általában ágyba vár a reggel,
Általában átkozottul várom azt,
Hogy megint fogjalak.
Fáj, ha hazudok, az fáj nekem is, amit titkolok.
De magammal bántam el jobban,
Szánalom,
És mégis így tolom.
Vágyak állnak, láthatatlan
Árnyalakban vágyakozva
Ártanak nekem, és ártanak neked.
Bánatomban álmodom, hogy elhagyom,
Hogy eldobom, de rám tapadva súgja,
Hogy újra, újra, újra.
Fáj, ha hazudok, az fáj nekem is, amit titkolok (mmm, titkolok),
De magammal bántam el jobban.
Szánalom,
És mégis ezt tolom.
S mégis ezt tolom,
S mégis ezt tolom,
S mégis ezt tolom.
Fáj, ha hazudok, az fáj nekem is, amit titkolok (titkoltam),
Fáj, ha hazudok, az fáj nekem is, amit gondolok (gondolok, gondoltam),
De magammal bántam el jobban,
Te magaddal bántál el jobban,
Én magammal bántam el jobban,
Szánalom,
Hogy mégis így tolom.
S mégis ezt tolom,
S mégis ezt tolom,
És mégis így tolom,
S mégis ezt tolom,
S mégis ezt tolom,
S mégis ezt tolom,
És mégis így tolom.