Én is egy kicsit
Szomorú, lehangoló gondolataim vannak,
Egyszer neki kéne menni igazán a falnak,
Elvágyódom messze, egy másik világba,
Egy ugyanilyenbe, csak egészen másba.
Lehettem volna forradalmár!
Halhattam volna mártírhalált!
Lehettem volna képviselő!
Lehettem volna gonosztevő!
Azért szar ez az egész világ,
Mert ti emberek szarok vagytok!
És én, én is egy kicsit!
Sajnálom, én is egy kicsit!
Jó lenne elhinni, hogy van még itt remény,
Jó lenne tudni, hogy otthon vagyok én,
Jó lenne mondani, hogy sikerül talán,
Hogy vár még ránk, egy szép és új világ.
Ha fiatal vagy, nincs esélyed;
Minek éljed meg az öregséget
Ha öreg vagy kaphatsz alamizsnát!
várnak téged a népkonyhák
Üvöltve hülyülsz egy primitív gitárral,
hülyíted az embereket, a nagy igazsággal!
És én, én is egy kicsit
Sajnálom én is egy kicsit
EPILOGUS
Nagy árat fizettünk érted SZABADSÁG.
Drágább lett a lánc.
A forradalom rajtunk nem segít, vége már.
ELMARADT A NAGY ÜNNEP.
Hé mama! Azt igérted, hogy jobb lesz majd,
ha jól és sokat dolgozunk.
De az idő nem dolgozik nekünk,
csak megöregít.