Hétköznapi megszokás

Mélyen a lelkedben gondolat, hogy miért vagy itt, és hogy ki is vagy,
Egy áldozat, aki arra vár, hogy múljon a az idő, csak múljon már
Te is a múltból jöhettél, kicsit itt maradsz velünk, s majd tovább mész
Könnyű lesz a búcsúzás, higgy nekem, csak egy villanás
De menekülni innen, menekülni nem szokás!
Végzed a dolgod, de elfutnál, ami itt tart még, csak egy hazugság
Vak remény, hogy a fényes cél nincs messze már,s majd utolér
Hosszú az az út és végtelen, ha elindulsz már kegyelem nincsen
Hát csukd be a szemed, és fogd be a szád
Mást nem tehetsz, így menj tovább.
Mert menekülni innen, menekülni nem szokás!
Fogadd el, hogy ez az életed
S éld úgy, ahogyjó neked
Ne várjál nagy bíztatást,ha kínoz már
A hétköznapi megszokás
Szeretni, gyűlölni tanultál,
De gy valamit mindig kihagytál
Az idővel, nem számoltál
DE rájössz majd, nagyot hibáztál,
De menekülni innen, menekülni nem tudsz már
Fogadd el, hogy ez az életed
S éld úgy, ahogy jó neked
Ne várjál nagy bíztatást, ha kínoz már
A hétköznapi megszokás
Ne várjál most nagy csodát
S a bajban feloldozást