Jean Valjean

Túl későn hallottuk meg az órát schengeni,
de még felkelhetünk, ha a holnap engedi
Mielőtt a lövegbe tömet és a tömegbe lövet
az, aki nem tudja, miről szól a kötetlen kötetet
Mielőtt jég hull az égből, eső kései,
és már nem győzik a föld víznyelő rései,
és a tér csupa rozsdás vastól barna beton
Mielőtt főcímben ez áll: Armageddon
És az idő lassan elszivárog, eltűnnek a Walesi bárdok
Az emberek láthatatlan kézre húzott szelfibábok
Míg az utolsó szülött, akit remegve vár bába,
hogy a tűzözöntől mentse bárkába, bár kába
Mielőtt sírhalma fája csak egy birsalma ága,
ameddig tart még az Úr irgalmassága
Mielőtt eljönnek a nem szeretett évek,
és a felhők az eső után ismét visszatérnek
Halkabbak a malmok, és félnek az éneklők,
az ajtók bezáratnak, nincs válasz a vénektől
Remegnek az őrök és megrogynak a férfiak,
a nap és a hold sötét, a folyó vért itat
A sáska vonszolja magát, és kipattan a kapor,
de utoljára szólhat még a mindent bánó lator
Mielőtt a kürtszó szép lassan felharsan,
hadd tudja meg Jean Valjean, hogy a sebre
van balzsam

Orkán kopog ablakon, vulkán morog a föld alól
Hullám dübörög, szél zenél, a hadsereg megy dél felé
Villám hasít a képen át, hívják sokan az ég Urát
Csizmák robaja földet ér, oly közel aki visszatér
Mondták kivetett térítők, unták, de ezek a végidők,
most már viszik a híreket, egy égitest ma szétrepedt
Rég volt a szegezett kéz a fán, vérhold üzen az éjszakán
Miért jó az, ami nem kenyér, egy szó felel mindenért