Ismerlek

(Mereb):
Nyolc éves alig múltam
Hogy felnőtt lettem én
Zord, erős kezek fogtak át
Az udvar közepén
Még látom apám arcát
Ütik, de engem félt
A hazád volt a bölcsőm
S tán máshol ér a vég
Látod,értem
Látod,érzem

Míg ránk tört az a reggel
Apám oly büszke volt
Királyunk úgy tisztelte
Mint bölcs tanácsadót
S úgy gyúlnak most az emlékek
És fényük egyre nő
Már rád ismerek, Ő vagy
Te vagy a Hercegnő

Látod,ismersz
Nézz rám,ismersz

(Aida):
Túl sokat tudsz, és jól tennéd
Ha elfelejtenéd
A múlt már sírba hullt
Egy szolga vagy csakúgy, mint én

(Mereb):
Bár nem maradt már semmim
De a múltam még enyém
Te felgyújtottad bennem
A rég kihunyt reményt

(Aida):
Én arcod még nem láttam
Vágyam csak a síri csönd

(Mereb):
Nincs koronád és rab vagy
De mégis hercegnő

(Aida):
Nem, nem ismersz

(Mereb):
Szívem ismer

(Aida):
Szíved téved, nem ismersz

(Mereb):
Látod ismer
Szívem ismer