Szerelem első vérig

Itt vagyunk,
ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk,
sokáig itt leszünk.
Szárnyalunk,
mint földre tévedt égben járó angyalok
és néha szenvedünk.

Álmodunk,
a tények szürke tengerétől elfutunk,
ezek vagyunk,
hiszen van még időnk,
azért se változunk.

Ki megtalált,
itt volt néhány órát, néhány éjszakát,
és gyorsan ment tovább.
Még engedem,
hogy ár sodorja, szél kavarja életem
ameddig jó nekem.

De azt hiszem,
most van itt a perc,
hogy fogd a két kezem,
az kell nekem,
mert ha itt vagy velem,
a szívem megpihen.

--: Most először mondom el,
most hinned kell nekem,
legalább te maradj itt velem.
Annyi minden változik,
s nem biztos semmi sem,
legalább te legyél az nekem. :--

Még százezerszer mondom el,
ha nem hiszel nekem,
legalább te maradj itt velem.
Mert annyi minden változik,
s nem biztos semmi sem,
legalább te legyél az nekem.