Hadaró

[Gege]

Berobban a vaker, mozog a fejed a ütemre, ez a cucc klasszik
Bólogat a közeg, ez húsvér repp, a világ ellen megy, mer az plasztik
Kapsz itt, valamit ami über laza, szal' ne hívj taxt
Nyissad má' ki a szemedet inkább, mer' szégyen, hogy egész MO alszik

Robog a lift a tetőre, a telepi valóság: tizenöt emelet
Bekebelezik a panel-peremlét napjai mind az öt elemet
Évek óta a írom a szövegeket, nem is tűnik fel, hogy öregedek
De ketté hasítom a gyökereket, akik nem tisztelik a gyökereket

Azt mondták az okosok, túl gyors a duma, a papa nem barón ad elő
Csak minket ha derű kap el, berepül a hadaró haderő
Van, aki szenved a stigmáktól, ezért elvet sok hangtani elvet
De velem elemez eme lemezemen, aki vágni akarja a nyelvet!

Vegetál a tömeg a műsorokon. Butít a média, így lesztek Fail-eszűekké
Ezér' nem vagy utód, ős, se rokon. Ha tudnád hova jössz félve születnél
A lomtalanított létbe beletapadok
Az alacsony-élet velem andalok, itt a boltok, a terek, a padok

A szeméttelepek, nekem a vasbeton résein átfúvó szelek a dalok
Ha begyűlik tekeredő kábeleket az életemmel telehadarok
De belehabarodik ki így éli a napokat, nem a király vagy, te csak a gyalog
De veled agyalok, hogy be ne csavarodj, a szöveg a fülesbe veled csavarog

Ha a Zene csak dadog, újjászületik a lélek, ez reneszánsz
De halad a dolog, és belep a barokk, ha szárnyra, kapsz le nem szállsz!
A rendszertől végre jó kosztot kérj, ne repetát
Kelj föl és járj és beszélj, itt a miki, neked így adjuk a terepet át

Gyere be hát! Kitárul a világ a szótagokon túl van, ami terem
Hiába nyitogatod a pupillád, ha befedi szemedet valami lebeny
Igazi szerep az, amikor magadat adod, nem bárki mást
Csak számítás lesz, nem lesz ámítás, a szarokat magadból hadard ki velem

[N-dee]

Tudod itt sprintelnek a szavak kajak jobban mint egy ló
Én abból a korból jöttem ahol még biza menő volt a nintendó
Minden más lesz innentől, mert én vagyok az az ember aki rájött arra
Hogy hogy mennek a dolgok, ez nem az ördögöt festi a falra

GegeN-Dee a terepen, olyan a szembeszél, virul az arc
Ettől élünk igazán, meg hogy ha hozzá ér a lemezhez a tű és indul a karc
Ha ezt nem sikerül felfogni, akkor kell lekopni
Egy kicsit nem figyelek azt csapkodnak a gondolatok, nem tudok lefogni

Amúgy meg nem is akarom, inkább hagyom őket szárnyalni
Egy biztos, inkább ne jussak előre de nem állok neki nyalni
Mindig van más megoldás, ha esetleg még sincs akkor bocsi
De arra mindig ügyelj hogy legyél észnél mert az élet nem egy tamagocsi

Hé, hajlítom a cigiket meg ha úgy van a teret
Elmondom én neked, itt bent örök nyár van lehet ezért rühellem a teret
Mindig is megmaradok az arany középút aki nem válszt térfelet
Mondjuk a vizet simán ketté választanám de rám szóltak, nem lehet

Mondom hajlítom a cigiket meg ha úgy van a teret
Elmondom én neked, itt bent örök nyár van lehet ezért rühellem a teret
Mindig is megmaradok az arany középút aki nem válszt térfelet
Mondjuk a vizet simán ketté választanám, csak nem tudom hogy lehet